mit csinálj, ha megtelt a tárhelyed a blogspoton...

1. Lépj be a Google+ fiókodba, ha nincs ilyen, csinálj egyet, kábé három másodperc.   (https://plus.google.com)

2. A bal oldali függőleges menüsorban kattints a fotókra, majd az albumokra. Válaszd ki azt az albumodat, amelyiket át akarod méretezni kisebbre.

3. Kattints az első képre, majd nyomd meg a kép felett található fotó szerkesztése ikont.

A betöltés után a bal oldali függőleges menüsor legalján kattints az átméretezésre.
Itt megadhatod a kivánt értéket, pl. 400-ra viheted le az elsőt, ez az arányok megtartása mellett még jó minőségű, nagy képet eredményez.

4. Alkalmaz gomb, majd fontos, jobb felső sarokban található mentés (lecseréli, vagy másolatot készít, ahogy választod), és voilá, ennyi! Nem kell visszamenned az albumba, hanem a képernyő jobb közepén látható kis nyílra kattintva már jön is a következő kép. A legjobb, hogy a rendszer automatikusan módosítja a blogodban is az adott képet, nem kell újra feltölteni vagy ilyesmi. Az lenne a hab a tortán, ha az egész albumot lehetne méretezni, de erre nem láttam lehetőséget.

cipő és google

Kedves Olvasóim, akik remélem még vagytok!

Ezt a gyönyörű, vadonatúj cipőt tegnap turkáltam az egyik Hádában, kevesebb, mint ezerért. Lenne még fotó róla, de....
Ez a kép most egy ideig az utolsó tőlem, mert a Google azzal szivat, hogy megtelt a tárhely és fogalmam sincs, mit csináljak, mert bérelni nem akarok tőlük.

Any idea, valaki?

A mihamarabbi viszontlátásig,

Sublót

Ármin csodafája

Mint már meséltem, Ármin a három és félévesek minden határozottságával és meggyőző képességével tudja az elképzeléseit keresztül vinni. Így volt ez akkor is, amikor pár hónapja gyakorlatilag háziasította a nagyszülei kertjében bálványozott, un. "csodafát", amely eufemizmus az egyik kivágott gyümölcsfa göcsörtös, bizarr testét takarja. Miután kellően megcsodáltam a borostyánlevekkel és zölddióval feldíszített monumentumot, az összes érvem sem volt elég, hogy lebeszéljem a bezsákmányolásról, úgyhogy hazahoztuk. Végülis nem bántam, jól ellesz a kertben.
Hogy, hogy nem, pár nap múlva a szobájában kötött ki, az egyik sarokba támasztva, nap mint nap újabb meglepetésekkel ágai közt. Hol egy mogyorókkal megrakott kis vödör, hol a rég elveszettnek hitt prémgallérom bukkant fel rajta. Állandósult viszont a fatörmelék a padlón a gyakori eldőlések miatt. Adta magát a megoldás:: rögzítjük és lefestjük.
A bökkenő, hogy Ármin már egy ideje "darkos", leginkább fekete ruhákban és kalapban hajlandó lenni, mert "én egy varázsló vagyok Mama".  Komolyan aggódni kezdtem, hogy a csodafa is erre a sorsra jut. Szerencsére a díszek láthatósága eldöntötte a kérdést, már csak a fehér, a citromsárga és a szürke között tanakodott a kis gyászhuszár.
A választását láthatjátok alább, nekem mondjuk egy kicsit bizarr az eredmény, a gazda viszont elégedett, és végülis ez számít. Sokszor úgy érzem, baromira szűklátókörű vagyok a gyerekekhez képest.

miért nem lesz nálunk sosem tojástartóból* a karácsonyfa...

adventi kalendárium textilből

Sajnos szörnyen konzervatív vagyok Karácsony témában. Gyerekkorom óta a legkedvesebb ünnepem, és sosem az ajándékok voltak a fontosak benne, hanem a meglepetés csodája. Apám koradélután elvitt minket a durrogós Trabanttal nagyapóért, ódon lakásában már ott volt a pár gally fenyő régesrégi díszekkel, majd onnan fel a Mátyás-templomba megnézni a betlehemet. Hazafelé versenyt számoltuk a karácsonyfákat az ablakokban, kint az utcák üresek és sötétek voltak. Otthon toporgás az előszobában, majd csengettyűszó, és amikor beáramlottunk a nappaliba, ott pompázott a nagyablak előtt az ezerfényű, illatozó karácsonyfa, a klasszikus üvegdíszekkel - eper, gomba, házikó, aranydió -, no meg habcsókkal és szaloncukorral megrakodva. Tisztára, mint Kipkopp karácsonya. Még a teraszon is állt egy fenyő fényfüzérrel a cinkéknek.
Már rég nem hittem a "Jézuskában" és már rég nem jutott fenyő a madaraknak, amikor még mindig bőszen elvonultam az unokatesómmal a közeli vitorlázó reptérre, hóban trappolni Szenteste, hogy visszalopjam magamnak ezt a csoda történt érzést, ami persze sosem történt meg...
Felnőtt életemben is azóta kezdem újra érezni a fílinget, amióta megszülettek a gyerekeim. Szerencsére öröklődött mind a "csodavárás" gén, mind a giccsek iránti fogékonyság.
Úgyhogy nálunk tuti nem lesznek formabontó ötletek, ufóképű Mikulás vagy csipeszekből komponált karácsonyfa. Viszont tervezem kibővíteni tisztességes gyűjteményemet egy ilyen galócával , és erősen kisért még ez is.

A terjengős bevezető után jöjjön a blog tematikájába inkább illeszkedő bemutatása az adventi kalendáriumunknak.

lamooka

Elkészültek a cimkék! Triplaszatén, barna és szürke színekben pompáznak.

Készülnek a párnák, a szőnyegek, úgyhogy úgy tűnik, lassan tényleg nem marad más választásom, mint beindítani végre a kis vállalkozásomat :)

ombre párna

Kicsit megkésve, de én is becsatlakozom az ombre (színátmenet, batik) legújabb divathullámába ezzel a párnával.

blue ombre cushion

Akinek tetszik, de nem akar ilyesmivel bíbelődni, annak jó hír lehet, hogy nemsokára a Meskán megvásárolhatók lesznek az általam készített hasonló és teljesen másmilyen párnák és szőnyegek.

fénylik, mint Salamon töke...

.... a ma esti faragásunk :D

kitömhető textiljáték tutorial - tacskó

Itt van hát a szabásminta és elkészítési útmutató a tacskóhoz.

hurrá!

A szabásminta 4 darabból áll, A4-ben nyomtathatók, majd összeragasztandók. A fül nekem nagy volt, ezt saját ízlésre átszabtam, de a szabásmintán még az eredeti méret van.