 |
| adventi kalendárium textilből |
Sajnos szörnyen konzervatív vagyok Karácsony témában. Gyerekkorom óta a legkedvesebb ünnepem, és sosem az ajándékok voltak a fontosak benne, hanem a meglepetés csodája. Apám koradélután elvitt minket a durrogós Trabanttal nagyapóért, ódon lakásában már ott volt a pár gally fenyő régesrégi díszekkel, majd onnan fel a Mátyás-templomba megnézni a betlehemet. Hazafelé versenyt számoltuk a karácsonyfákat az ablakokban, kint az utcák üresek és sötétek voltak. Otthon toporgás az előszobában, majd csengettyűszó, és amikor beáramlottunk a nappaliba, ott pompázott a nagyablak előtt az ezerfényű, illatozó karácsonyfa, a klasszikus üvegdíszekkel - eper, gomba, házikó, aranydió -, no meg habcsókkal és szaloncukorral megrakodva. Tisztára, mint Kipkopp karácsonya. Még a teraszon is állt egy fenyő fényfüzérrel a cinkéknek.
Már rég nem hittem a "Jézuskában" és már rég nem jutott fenyő a madaraknak, amikor még mindig bőszen elvonultam az unokatesómmal a közeli vitorlázó reptérre, hóban trappolni Szenteste, hogy visszalopjam magamnak ezt a csoda történt érzést, ami persze sosem történt meg...
Felnőtt életemben is azóta kezdem újra érezni a fílinget, amióta megszülettek a gyerekeim. Szerencsére öröklődött mind a "csodavárás" gén, mind a giccsek iránti fogékonyság.
Úgyhogy nálunk tuti nem lesznek formabontó ötletek, ufóképű Mikulás vagy csipeszekből komponált karácsonyfa. Viszont tervezem kibővíteni tisztességes gyűjteményemet egy ilyen galócával , és erősen kisért még ez is.
A terjengős bevezető után jöjjön a blog tematikájába inkább illeszkedő bemutatása az adventi kalendáriumunknak.
Még tavaly varrtam, szerencse, hogy eltettem a részeit, így most rekonstruálni tudom a készítés menetét. Idén varrtam egy hátteret is hozzá, teljesen feleslegesen, mert sajnos nem sikerült olyan jól, ahogy elképzeltem. Ezért ezt most kihagytam az ismertetőből.
Semmi meglepő, trendi vagy frappáns nincs benne, (mentegetőzöm?!), ellenben jó nagy szívás varrni a babaplüssöt, amiből a szakáll meg a többi fehér készült, javaslom, hogy aki ilyen kalendáriumot varrna, az cserélje le valami más anyagra.. Tavaly én még megszenvedtem vele legalábbis. Viszont hatalmas sikere volt, úgyhogy nagyon megérte. A zsebekbe idén matricákat, különlegesen szép kavicsokat ( a 3.5 éves kő rajongó) fogunk rakni.
Először megrajzoltam a Mikulás fejet, majd körbevágtam a különböző színű, tagolású részeket, és kiszabtam a filcből, babaplüssből. Egy polártakaró volt a háttér, amire felvarrtam a Mikulást és a fenyőt.
 |
| kissé döbbent ábrázat... |
|
| a hátára apró föggönykarikákat varrtam akasztónak |
Mi vele várjuk a Karácsonyt!
* erre gondoltam
Bármennyire is környezettudatosan próbálunk élni, a karácsonyfa nekünk is fából van. Ráadásul a nagy, falbontásos típusúakat szeretem :) És persze legyen minél színesebb (nálunk nincs az aktuális trendeknek megfelelő egyszínű karácsonyfa).
VálaszTörlésAz adventi naptár egyébként sehr süss, a Mikulás mintha tényleg olyan képet vágna, hogy Hopsz, lebuktam!
Ja, és örülök, hogy nálatok is a Jézuska jön karácsonykor, és nem a Mikulás. Teljesen ki tudok borulni az angolszász (inkább amerikai) hatástól, melyet nemcsak a filmek, hanem a média is kezd belesulykolni a népbe. Bocsi, de ilyenkor teljesen elkap a hév.
A falbontásról jut eszembe a három évvel ezelőtti karácsonyunk, amikor a Klauzál téren vettünk egy, az eladó szerint 3.5 méteres karácsonyfát, amit alig bírtunk hazacipelni ("b+meg, legalább egyszer az életben lesz egy mennyezetig érő karifánk"), majd a gangon kiderült, hogy a fa majdnem 5 méteres, nem tudtuk sírjunk-e vagy röhögjünk...végül lefűrészeltünk a tetejéből egy még mindig férfikar vastagságú kisebb fenyőt (nagyszülőknek), a szörnyet meg bevonszoltuk a 35 nm-es nappaliba, ahová még éppen mi is befértünk...hetekig erdőben laktunk, sose volt jobb karácsonyom.
VálaszTörlés